Sosem gondolnánk, hogy az a kijelentés igaz lehet, hogy az élet tükröt mutat nekünk... Nos, ezt az érzést most én is átélem.
Lehetetlenségnek tűnhet, de az életünk egy pillantás alatt teljesen megváltozhat... Elveszíthetünk olyanokat, akiket szerettünk s el kell engednünk olyanokat, akik a világon…
Nők vagyunk... ez egy olyan fogalom, mely magába veszi az örökös harcot a test s lélek félelmével, vágyaival s akadályaival. Ez egy egy olyan örök körforgás, mely életünk bármely szakaszában, a nap bármely pillanatában jelen van... S mi ez a harc? Mi ez a kétség, félelem? Nos, az elfogadás kérdése,…
Azt mondják a szerelem vak, a szerelem egy múló hullám s, hogy első látásra nincs is... De egyben a szerelem vad, tüzes, lángoló és igazán felejthetetlen egy igazi szabad élmény...
Életem eddigi pillanataiban nem egy hullámvölgy, nem egy kemény falba csapódás ért már... sokszor zárkóztam be…
Sokat töprengtem már azon, hogy mi lesz ez után... jó-e ez így? Milyen lesz a jövő? Mi fog ezek után történni? Új kalandok? Új kihívások? Olyan falak melyekkel már máskor találkoztam?
Egy új ajtó kinyitása mindig ezeket a gondolatokat hozza ki belőlem...
Véget ért egy időszak karrierben s eltelt…
Több mint egy évvel ezelőtt az esőben elrévülve nem gondoltam volna, hogy Ő lesz az kinek a karjaiban meglelem boldogságom az igazi szerelmet. S láss csodát eltelt egy év s most is az esőben révülök, de már itt állsz mellettem. Velem vagy örömben s bánatban, velem vagy ha szívem megszakad s velem…
Voltam...vagyok...s leszek is...!
Bolond voltam, mert hittem s bíztam olyanokban, akik miatt ilyen lettem. Bolond vagyok, mert ebben a világban, ebben a szörnyű világban még mindig tudok álmodni s merek is álmodni. Bolond is maradok, az ő bolondja, mert hiszem s tudom, hogy pont ezért szeret. És…
Van amikor már a szív a megszakad tehetetlenségében, s fájdalmában tengerbe ugorna. Bármit is teszünk a dolgok, a sors írásán változtatni nem tudunk. Harcolunk de minek? Harcolunk de kiért? Harcolunk mert a szerelemnél nem lehet erősebb a sötétség...
Hegekkel, mély érzelmekkel újra s újra…
Felébredni egy álomból??... egy olyan álomból mely mindennél szebb sőt gyönyörűbb?? Mely sajnos visszahoz a valóságba, a komor szürkeségbe... Igen van ilyen s milyen szörnyű is ez....
Minden egyes nap mit nélküle töltök olyan mintha az álomvilágból a valóságba taszítanának... s ez a valóság oly…
El kell mesélnem valamit... valami igazán különlegeset...
Sok minden történt már velem ami olykor erőssé s olykor gyengévé tett... Rengeteg rögös utat bejártam már ahhoz, hogy most boldogabbnak tűnjek mint valaha...mert most az is vagyok, ez nem csak egy festett álarc, ez nem csak tettetés ez most…
Olykor még a Hősnőknek is szükségük van az oldalukon egy Hősre egy Superman-re aki kiemeli őket a mélyből s ragyogóvá teszik őket mint egy csillagot... az én Hősöm is ilyen, felemelt a szakadékból s azóta is vele szárnyalok a magasban, a szivárvány tetején...
,,A szerelmed felemel mint a hélium...…