Voltam...vagyok...s leszek is...!

Bolond voltam, mert hittem s bíztam olyanokban, akik miatt ilyen lettem. Bolond vagyok, mert ebben a világban, ebben a szörnyű világban még mindig tudok álmodni s merek is álmodni. Bolond is maradok, az ő bolondja, mert hiszem s tudom, hogy pont ezért szeret. És igen, azaz ember vagyok aki képes a felhőkön ugrálni, a szivárványon sétálni, de ezt neki köszönhetem... mert a szívét s az egész életét adta nekem mint én az enyémet neki! Olyan mint egy jin-jang hatás, ami belőlem hiányzik az benne megvan s ami benne nincs, az bennem meg van... és ez a tökéletes harmónia, a tökéletes kötelék, az igazi szerelem.

Rettegtem az első találkozástól, izzadt a tenyerem, remegett mindenem s mégis mikor már egy órája csak beszélgettünk s csak mondtuk-mondtuk felváltva, egyre jobban éreztem, ő pont olyan mint én, mintha magamat látnám s mégis féltem. Féltem, hogy ez a tökéletes érzés csak egy hirtelen pillanat s nem mertem megugrani a lécet, így el is buktam. De valahogy mégsem tudtam feladni, már akkor is olyan bolond, lökött voltam, hogy nem hagyott nyugodni a gondolat mi lehet vele, vajon ő is érezte amit én? Erőt vettem és megugrottam a lécet és ezt nem bántam meg a mai napig sem...

Sok minden történt jó is és rossz is, de ezek tettek minket erőssé, mert nem adtuk fel az első problémánál, mert harcoltunk azért, hogy működjön, mert tudtuk, hogy ez más ez nem csak egy egyszerű szerelem, ez valami más, ez valami különleges, valami megmagyarázhatatlanul gyönyörű... A napokban sok minden történt sok olyan ami változtatott a gondolkodásomon... sikerült újra ráeszmélnem arra, hogy ő pont olyan mint én...csak ő az én realista oldalam én pedig az ő optimista oldala.

Vannak hibáink van, hogy beengedjük a sötétséget s van, hogy elveszünk a mélyben. De én sosem fogom feladni, nem hagyom,hogy ott maradj, hogy elvessz a csendes sötétségben... mert én vagyok a te fényed a csicsergő fénysugarad... Beleestem ebbe a hibába én is, hogy beengedtem a sötétséget s nem találtalak benne téged, de megleptél, felfénylettél a sötétben és magadhoz szorítottál s azóta sem engedtél el és tudom nem is fogsz soha többé...