A realizmus álarcos bálja
Sokszor töpprengek azon, mi az élet értelme? Mi az ami fontos vagy ki az aki fontos? Számít-e az ismeretség, a barátság vagy ez csak egy felszínes gúnyruha már?
Az élet tényleg nem szólna másról csak az érdekről, az alkalmi kedvességről, a felszínességről?
És ilyenkor tör fel belőlem a kérdés...hol rontjuk el, hogy az emberek mindig csak átverik egymást?
Mindig bántott a tudat mert nem tudtam beilleszkedni, de most már tudom, hogy ez egy mesterkélt világ és egy olyan hely, ahol sosem fogadnának be csak eljátszák, megjátszák és röhögnek a hátad mögött, ahol már nem az számít, hogy éppen milyen álarcot huzol aznap... Undorító, mocskos világ, melyben jobb ha a szíved a kispadon marad!
Franz Kafka mondta jól: ,,Én szégyelltem magam, amikor rájöttem, hogy az élet egy álarcosbál és én az igazi arcommal vettem részt rajta..."
Mindig csak probálkozni, próbálkozni hátha Te nem akartad eléggé s közben kiderül Ők azok akik sohasem akarták eléggé...
Műmájer mosoly, megjátszott kedvesség s mégis elég egy szó egy nézés egy tett, egy kép ahhoz, hogy eltöröljék azt amiben hittél...
Az a sok láthatatlan seb, az a sok pofára esés, a szavak nélküli megbántás, mind mind csak lejjebb küld s azt érezteti, sosem lehetsz olyan mint amit elvárnánk tőled...
De semmi gond, az élet ilyen kiszámíthatatlan s megbotránkozató, de valahogy mégis mindig felállunk s tanulunk abból kiben, hogyan bízhatunk...
Sok mindenkit elveszetettem az évek alatt, sok mindenki nem támogatott és sok mindenki irigy volt a céljaimra, az álmaimra... most már belátom az önfejlesztés a célok, az álmok ára a magány!
De az élet is olyan mint Nap! Minden reggel, minden nap egy új esély arra, hogy megtaláljuk Önmagunkat, a célunkat hisz a Nap is minden reggel felkel mi sem adhatjuk fel a csúf világgal szemben.
De egyet egy életre megjegyeztem:
Majd mikor kopogtatnátok az ajtómon vagy csak felsimernétek milyen is ez, ne lepődjetek meg, ha a válasz sem érkezik meg... És legyek bármilyen rossz is bárki szemében, büszkén, emeltfővel fogom válllani azt, hogy én igenis a saját arcommal jöttem el ebbe az álarcos, kamu világba!