Van amikor már a szív a megszakad tehetetlenségében, s fájdalmában tengerbe ugorna. Bármit is teszünk a dolgok,  a sors írásán változtatni nem tudunk. Harcolunk de minek? Harcolunk de kiért? Harcolunk mert a szerelemnél nem lehet erősebb a sötétség...

Hegekkel, mély érzelmekkel újra s újra felállunk, küzdünk újra s újra, mert tudjuk, hogy ennek nem így kell lennie. Nincs olyan, hogy egy szerelem tökéletes, hibátlan. Hisz mi magunk sem vagyunk tökéletesek de ez pont így jó. A szerelem is ettől igazi, hogy olyan apró kis hibák, olykor mélypontok vannak benne amik még közelebb hozzák az embereket egymáshoz. De ehhez kettő kell, egy igazi páros mint te és én akkor, most s mindörökre. Olykor félünk kimutatni mit is érzünk milyen erősen is érezzük, ez nem szégyen nem kell szégyelni kimutatni azt ha valaki fontos számunkra legyen bármilyen nehéz is az élet.

Harcolok minden napban, minden pillanatban s miért, hogy úgy szeress mint én...