Nők vagyunk... ez egy olyan fogalom, mely magába veszi az örökös harcot a test s lélek félelmével, vágyaival s akadályaival. Ez egy egy olyan örök körforgás, mely életünk bármely szakaszában, a nap bármely pillanatában jelen van... S mi ez a harc? Mi ez a kétség, félelem? Nos, az elfogadás kérdése, az önbecsülés értékelése, az igazi szépség meglelése és megértése. Ezek mind olyan pontok az életünkben, amellyel sokunk nehezen küzd meg, nehezen találja meg benne az igazi örömöt... És igen... Én is beleesetem ebbe a gödörbe, én is elveszettnek és értéktelennek érzem magam, nem látom a szépségem, nem érzem magamat magaménak s nem érzem, hogy felhőtlenül boldog lennék... 

Örök harcot vívni azzal, hogy a társadalomi kliséknek, a média éles nyelvének megfelelj, hogy ne rettegj attól, hogy mikor ki és hogyan néz rád, hogy ki és mit mond rólad, hogy ki és mi miatt érzed magad kényelmetlen helyzetben ,ez egy olyan harc, egy olyan háború melyet nehéz megnyerni...

És az élet ez által annyi sebet, heget hagyott rajtad az évek során, hogy már nem hogy más szavának sem, de a sajátodnak sem hiszel. Nem bízol az érzéseidben s nem hiszel abban ami valójában vagy...

Néha egy hullámvasút ez az egész s olykor fent vagy és igenis hiszel és bízol magadban, de utána ez a magabiztosság szertefoszlik mert az a kicsi kis szilánk ott van és szúr és mérgez s ezért megint összeomlik körülötted minden miben hittél és bíztál akkor ott fent. 

Talán az egész szituációban a legrosszabb, amikor hiába vagy a szerelmed számára a tökéletes hiába vagy a szüleid szemefénye s hiába tűnsz a barátaid szemében erős, ambíciózus jellemnek hogy ha ez csak egy álarc, ez csak egy felületesség...

Az a sok akadály, az a sok rosszindulat mely ér, annyira el tudja gyengíteni a szívet s a lelket ezzel pedig az észérvet is egyaránt... s olyan gondolatokkal van tele a fej melyek olykor kimondhatatlanok s olykor olyan facsaróan fájóak, hogy az már kimondhatatlan...

Amikor nem érzed magadénak a tested s a szíved, amikor úgy érzed, hogy nem igéz a szemed sem már s amikor nem érzed, hogy neki te vagy a legszebb... ezek azok a gondolatok melyek a kétség gödrének legmélyén tartanak... s miért? Mert a média, a társadalom ezzel traktál, hogy csak így, hogy csak úgy vagy jó s nem úgy ahogy vagy...

Ez egy olyan örök harc, amely az igazi szépség elfogadásáról szól s arról, hogy ez a szépség mindenkiben ott van csak mindenkiben máshogy, hiszen nem vagyunk egyformák és pont ezért tökéletes így ez a világ... És ha ezt felismerjük és megtanuljuk elfogadni és megérteni, akkor mi leszünk a legmagabiztosabbak!

Mert mindenki számára ott van az a személy, akinek Ő a legszebb,  legtökéletesebb Nő a világon és nem azért mert a média szépség ideáljának megfelelő a megjelenésed, hanem azért ami, aki vagy!