Annyi minden történt már jó is, rossz is, s mégis úgy érzem ez még kevés. Nem elég élnem kell még, de az életét nem élvezem igazán mert érzem hiányzol, igen te kivel még nem hozott össze a sors. Hol vagy, vagy hol voltál, hogy még mindig nem engem ölelsz át minden napon át? Lehet már elmentél…
Itt vagyok, itt állok, s te még sem veszel észre. Talán a füst, a köd vagy az ordító tömeg ami közénk áll...nem tudom...s ameddig nem tudom mi miatt van a fal, addig tudom te nem leszel velem.
Más vagyok mint a többi lány és ilyenkor mindig azt kérdezik tőlem, hogy miért vagyok más? Talán azért…
Bár búcsút mondhatnék minden olyan emléknek amelyek csak a keserűséget és a rosszat hozzák ki belőlem ahányszor eszembe jutnak... Nincs rosszabb annál mint amikor magad miatt hozol egy komolyabb döntést avagy lépést, hogy jobb legyen, hogy boldogabb legyél és mégis te kerülsz az óceán fenekére.…
Nincs is jobb érzés annál mint mikor nyugodt tudsz lenni vagy bármikor tudsz nevetni, mosolyogni. Nem aggódsz, nem stresszelsz és csak saját magad vagy. Nincs aki belekössön abba amit csinálsz. Ez mind szép és jó és én is élvezem ezt a helyzetet. Főleg azért mert újra nőnek érezhetem…
Vannak helyzetek mikor választanunk kell és sokszor úgy érezzük amit választottunk mégsem a legjobb döntés volt. Legyen szó bármiről is akár szerelmi helyzetről is.
Hasonló helyzetbe kerültem én is és iszonyatosan nehéz...választanom kellett, hogy boldogtalanul akarok szerelemben élni vagy…
Hűvös éjszakák és pirkadatok... az első hosszú, borongósan esős nap mely érezteti lassan, de az ősz már az ajtóban van s ezzel a nyár a feledhetetlen emlékek egyikévé válik most már. De mit hoz vajon a következő évszak? A választ erre mindenki önmagában leli meg rá... Van akinek változást, van…
Van szerelem első látásra? Igen van... csak az a kérdés, hogy meddig ég az a láng... mert ha már csak egy kicsiny parázs pislákol a szív mélyén akkor lehet az az ajtó már bezárult.
Vak voltam...mert hittem abban, hogy valaki úgy tud szeretni élete végéig mint ahogyan megismertem az elején. Tudom…
Talán álomvilágban éltem eddig?
Baj ha az ember hisz abban, hogy az élet, a szerelem, a karrier vagy bármi más lehet olyan mint amilyet elképzel magának, vagy mint amilyet lát akár filmekben akár a valóságos környezetében? Álmodoztam arról, hogy egy olyan kapcsolatom legyen amely tökéletes...de…
Az ember nem mindig tudja mi lenne a helyes döntés vagy a helyes út. Visszatekintek az elmúlt pár évemre ( konkrétan arra a 4 évemre ) amely kivirágoztatott engem, amelynek köszönhetően az lehetek most aki akarok és az lehetek aki vagyok is igazából. Számos akadály volt amin át kellett küzdenem…