Biztos vagyok benne, hogy nem vagyok egyedül azzal az érzéssel amikor én magam sem tudom, hogy mit is szeretnék... 

A legtöbb dologban, helyzetben melyekhez nem kötődnek érzések sem pedig érzelmek olyan határozottnak és céltudatosnak érzem magam és tudom az is vagyok, de ha érzelmi dolgokról van szó úgy érzem egyre nehezebben tudok dönteni s rájönni arra, hogy mi is lenne a jó...pont ez a helyzet a szerelemmel is.

Tudom s érzem, hogy szükségem lenne arra a társra, aki kiegészít, megnevetett, boldoggá tesz s mellettem van bármilyen nehéz is legyen az élet...de mégis úgy érzem a sok csalódás, a sok zsákutca után nem állok készen arra, hogy újra reménykedjek, higyjek abban, hogy tudok még szerelmes lenni. (Persze nyílván fogok meg tudok még szerelmes lenni, de az embert sokszor elfogják az ilyen érzések, bármilyen fiatal is legyen...) Lehet nem is akarok, vagy nem is erre vágyom most? Talán a szabadságra vágyom? Akkor miért érzem mégis azt hogy valami hiányzik? Nem erőltetem, de tudom jobb lenne ha a szívem úgy dobogna mint az első szerelemnél, ha nem érezném egy félembernek magam. 

Lehet a baj az, hogy nem találtam még meg azt aki tényleg feléleszthetné a lángot a szívemben...vagy csak attól félek megint mellényúlok...? Félek meglépni? De lehet magamban nem bízom eléggé... Megismertem olyan srácokat akik tényleg normálisak és a másik felem lehetnének, de én mégsem érzem azt a lüktetést, azt a rajongást... és nem akarom őket sem megbántani, sem hitegetni...mert sem nekem sem nekik nem lenne ez így jó.

Mi van velem? Mi az ami elveszett belőlem? Ekkora falat építettem volna a szívem, az érzéseim köré, hogy ne tudjanak megbántani? 

Nem tudom mit kellene cselekdnem vagy tennem, hogy ez ne így legyen... ezekkel az érzésekkel ezzel a viharral nem vagyok egyedül, s megoldani nem oldhatja senki sem helyettem... de életemben először tanácstalannak érzem magam s a remény is alig tartja már össze a kis világomat. De hiszem, hogy ez a kis gát nem állatíhat meg és megtalálom az utat ami kitisztítja a viharos egemet.

Annyi minden történt már jó is, rossz is, s mégis úgy érzem ez még kevés. Nem elég élnem kell még, de az életét nem élvezem igazán mert érzem hiányzol, igen te kivel még nem hozott össze a sors. Hol vagy, vagy hol voltál, hogy még mindig nem engem ölelsz át minden napon át? Lehet már elmentél mellettem az utcán vagy végig táncoltuk már az éjszakát is csak mégsem találtál rám.Jó szabadnak, őrültnek, bolondnak lenni, de egyedül az sem olyan igazi...Lehetsz magas vagy lehetsz helyes, lehetsz mackó de lehetsz vicces, lehetsz komoly s egyben vidám s lehetsz bármi csak szeress igazán!

Újra s újra élném a tegnapot, az elmúlt napokat, a boldog, őrült pillanatokat de itt a holnap a monoton szürkeség s csak megy tovább változatlanul a mókus kerék. Bárcsak velem lennél s megnevettetnél s átölelnél. De lehet megtaláltalak? Csak félek meglépni? Mi van ha túl nagy a távolság a különbség? Mondd meg ha nincs igazam vagy mondd meg ha te vagy az és te is így érzel csak félsz meglépni azt a nagy ürességet.

Itt vagyok, itt állok, s te még sem veszel észre. Talán a füst, a köd vagy az ordító tömeg ami közénk áll...nem tudom...s ameddig nem tudom mi miatt van a fal, addig tudom te nem leszel velem.

Más vagyok mint a többi lány és ilyenkor mindig azt kérdezik tőlem, hogy miért vagyok más? Talán azért mert sosem a pénzre, a luxusra hajtottam, vagy mert talán nem esik le a kezem ha takarításról van szó. Mindig is érettebb voltam a korosztályomhoz képest, sok dolgot máshogy gondoltam, máshogy oldottam meg. Természetesen az én életemből sem maradhat ki a bulizás, a szórakozás de emellett fontos számomra, hogy segítsek azoknak akik nekem is segítettek abban, hogy eljussak idáig.

Azt mondja a másik nem (azaz a pasik), hogy nincs olyan lány, olyan nő akire nekik lenne szükségük, azaz, hogy értett, okos, szép de ne ,,pláza cica" típus legyen. Szóval elvileg ilyen nincs mert minden nő csak a pénzre, a gazdagságra, az eltartásra hajt. Én ezzel nem értek egyet! Ha nincs ilyen lány/nő akkor én például mi vagyok? Lehet egy UFÓ vagyok? Vagy egy PSZICHOPATA ? Tudtommal egyik sem igaz rám...

Itt vagyok, itt állok csak te nem veszel észre...mondd miért van ez? Hisz olyan vagyok mint amilyenre vágysz, de mégis olyan távol állsz tőlem... 

Mi akar ez lenni? Ez talán egy hazugság s ha az is akkor te is csak egy hazugság vagy...

Bár búcsút mondhatnék minden olyan emléknek amelyek csak a keserűséget és a rosszat hozzák ki belőlem ahányszor eszembe jutnak... Nincs rosszabb annál mint amikor magad miatt hozol egy komolyabb döntést avagy lépést, hogy jobb legyen, hogy boldogabb legyél és mégis te kerülsz az óceán fenekére. Búcsút kellene mondanom ezeknek de nem megy...Lehet azért is mert ezek adnak erőt ahhoz, hogy ezekbe a csapdákba ne essek bele újra, de amíg nem találom meg azt az utat amelyen haladva már csak jelzésként vannak jelen ezek az emlékek addig nem is fogok tudni búcsút mondani ezeknek. 

Azt mondják az ember tanulhat más hibáiból vagy a sajátjából ( és persze vannak azok a kivételek akik egyikből sem tanulnak ), de valahogy a tanulságot nem mindig olyan könnyű fellelni a hibáinkban s ezzel én is így vagyok. Ez egy ördögi kör, az ember mindig csak a válaszokat keresi a kérdéseire amelyek napi szinten ezerszeresen is előjönnek, kérdés kérdés hátán s a tanulságot mégsem leljük meg mindig a válaszokban.

Nem lennének kérdéseim magamhoz ennyi idő eltelte után, ha búcsút tudnék mondani a kételyeknek és a szemedbe nézve csak a halált látnám s a bőrömön érezném kínodat. Megváltoztam, új irányt vettem, nem hagyom, hogy ártsatok nekem.

Kijövök az árnyékból és a tömegben táncolva élvezem, hogy nektek köszönhetően erős lettem és nem hagyom többet, hogy hülyének nézzenek.

Búcsút mondok és az ördöggel táncolok éjszaka. Minden reggel mást fog hozni és lehet hazugságban élek, de a saját hazugságomban és te is a hazugságom része voltál. Ezek az emlékek ezek a képkockák kiégtek és most már értem miért hoz a reggel mindig mást. Minden este táncolok az ördöggel megkísértem a a lehetetlent és erős leszek akkor is amikor megsebeznek mert már értem, hogy minden új reggel egy újabb próbatétel. 

Vannak akik könnyen megkapnak mindent az életben, de vannak akiknek harcolni kell minden egyes kis lépést megtéve, ilyen vagyok én is, harcolok míg a testem lelkem tűzben ég. Lehet, hogy egyedül sétálok s csak az árnyékom követ az utamon de büszke vagyok mert erős lettem.

Legyetek erősek és soha ne hagyjátok, hogy bántsanak titeket, ha hisztek magatokban akkor a határ a csillagos ég!!! 

Nincs is jobb érzés annál mint mikor nyugodt tudsz lenni vagy bármikor tudsz nevetni, mosolyogni. Nem aggódsz, nem stresszelsz és csak saját magad vagy. Nincs aki belekössön abba amit csinálsz. Ez mind szép és jó és én is élvezem ezt a helyzetet. Főleg azért mert újra nőnek érezhetem magam...Kiegyensúlyozott, magabiztos, szép, boldog nőnek akit nem tántoríthat el semmi sem a céljaitól. 

De Kedveskéim valljuk be... aki volt már kapcsolatban az tudja, hogy ez a sok szép, pozitív dolog mellett van a sötét oldal is... mint például a szeretet hiánya. Én magam úgy éreztem, hogy minden felhőtlen lesz ezek után de minden azért mégsem. Azt hittem és még kicsit hiszem is, hogy boldogabb leszek ha lépek és tudjátok mi a poén? Az, hogy a másiknak tettem ezzel jót s nem magamnak... Ez mekkora szívás már... 

Ugye Csajszik nem vagyok azzal egyedül, hogy hiányoljuk azért azt a kevés jót is amit kaptunk... de talán nem is ez a legrosszabb hanem az, hogy egy ilyen csalódás után, hogyan tudjunk megbízni a következőben? Hogyan tudjunk nem gátakba és kétségekbe ütközni? Milyen magasra tesszük a lécet? 

Megfogadtam nem fogom feladni hiszem, hogy megtalálhatom azt a személyt aki tényleg hozzám való és nem is fogok lejjebb adni már.

Vannak rossz dolgok melyeken nehéz átrágni magunkat egy csalódás után...de mégis boldog vagyok, hogy megléptem ezt a lépcsőt mert minden szebb lett. Arra koncentrálok ami fontos számomra és nem hagyom, hogy eltapossanak, kiállok magamért. 

Történtek rossz dolgok de nem fogom hagyni, hogy ezek befolyásoljanak. Elvesztettem valamit s az a valami Én magam voltam... és most visszataláltam önmagamhoz. Egy új ajtó nyílt ki a számomra... s mindazoknak akik kárt tettek bennem üzenem nem jó emberrel kezdek ki mert az élet visszaadja nekik azt amit tettek. De lehet, hogy nem az élet fogja visszaadni hanem az akit megsebeztek. A bosszú nem a legszebb és nem a legfelnőttesebb dolog de valljuk be néha jól esik... Főleg ha jól ki van tervelve.

De Kedveskéim, Drága Szingli társaim legyetek boldogok hisz bármit megtehettek, tiétek a világ. Emelkedjetek ki, törjetek fel és mutassátok meg, hogy mennyire jó nektek!!! 

Ui.: A képet mindenkinek ajánlom egy kis humornak meg igazságnak is mert szerintem ezzel minden csajszi így van. :D

Vannak helyzetek mikor választanunk kell és sokszor úgy érezzük amit választottunk mégsem a legjobb döntés volt. Legyen szó bármiről is akár szerelmi helyzetről is. 

Hasonló helyzetbe kerültem én is és iszonyatosan nehéz...választanom kellett, hogy boldogtalanul akarok szerelemben élni vagy változtatok és talán remélhetem, hogy a boldogság rám talál újra. Sokszor kellett már nehéz helyzetben döntést hoznom de most volt a legnehezebb hisz nem csak a saját érzéseimmel kellett megküzdenem hanem másnak az érzéseivel is. 

A történetem azért mesélem el nektek, hogy tanácsként avagy csak tanulságként szolgáljon. 

Egy szerelmi elválást, csalódást sosem könnyű feldolgozni főleg ha az első nagy szerelemről beszélünk. Ezzel én is így vagyok...én akartam változtatni, én akartam lépni de mégis fáj mert tudom, érzem, hogy szívem mélyén még mindig szeretem őt. De sajnos ez már nem olyan erőteljes szeretet mint még az elején. Mindig is fogok iránta érezni valamit hisz ő volt az első...de ez már kevés ahhoz, hogy utunk továbbra is egyfelé vezessen. 

Most ébredtem rá arra, hogy pár év is mennyit tud változtatni az emberen. Két évvel ezelőtt még teljesen mások voltak a céljaim, teljesen máshogy gondolkodtam mint most. Idén leérettségiztem és ezzel egy új világ nyílt meg felém. Felnőttem és sok mindent máshogy látok most már és ez lehet az oka annak, hogy az a szerelem ami olyan erősen lángolt egyszerre csak kialudt. Mások lettek a céljaink más körökben mozgunk, máshogy gondolkodunk. S akármilyen nehéz is volt de be kellett látnom, hogy boldogtalan vagyok és én ezen változtatni akarok. Ez meg is történt...nagyon nehéz de az idő múlásával majd jobb lesz. Talán az fáj a legjobban, hogy a másik fél ebből az egészből nem érzett semmit és így neki lehet többet ártottam. Nevezhettek önzőnek mert a saját boldogságomat választottam de ez van eljön az idő amikor magunkra is gondolnunk kell. 

Amíg friss az ,,élmény" addig nagyon nehéz feldolgozni, hisz majd nem felér egy tragédiával ez a helyzet. Igaz nem halt meg senki de akkor sem lesz mellettünk az akit még egy kis idővel ezelőtt annyira szerettünk. 

Ahogy mondtam már, nagyon nehéz egy ilyen döntést meghozni, de el kell döntenie mindenkinek magában, hogy mi az ami fontos neki és mi az ami nem. Az idő úgy is minden sebet begyógyít és ha vannak barátaink akik mellettünk vannak bármi is történjen akkor nem is olyan szörnyű az az időszak. ( Tapasztalatból mondom ezt. )

Remélem az én  kis történetem tanácsként vagy tanulságként szolgál nektek. Bejegyzésem azzal zárnám bármi is történjen sokáig nem szabad halogatni ezeket a dolgokat mert csak annál nehezebb lesz mindkét félnek. 

Legyetek jók. És persze csak pozitívak!! 

Sziasztok!! :)

Hűvös éjszakák és pirkadatok... az első hosszú, borongósan esős nap mely érezteti lassan, de az ősz már az ajtóban van s ezzel a nyár a feledhetetlen emlékek egyikévé válik most már. De mit hoz vajon a következő évszak? A választ erre mindenki önmagában leli meg rá... Van akinek változást, van akinek újrakezdést s van akinek egy teljesen új világot hoz.

Az ősz a színek, a stílusok, a divat az érzelmek és a gondolatok hullámvölgye, én épp ezért szeretem annyira. Ahogy az időjárás is változik a melegből a hűvösbe, úgy körülöttünk is rengeteg minden változik meg...a környezet, az emberek, a természet, a gondolatok. Mondják, hogy az ősz az elmúlás egyik kezdeti szakasza...számomra mégis az az évszak amely ihletet tud adni.Számomra nincs szebb a lehulló színes levelek áradatánál vagy az őszi vöröses Nap lenyugvásán a horizont határán...ez az a pont ahol az érzelmek, az ihlet és a szépség véget nem ér a néző számára. 

Vajon mit hoz Ősz? Vajon a problémák megoldódnak? Vajon a nyári érzelmek megmaradnak? Be tudjuk bizonyítani vajon, hogy az ősz nem az elmúlás egyik jelképe? 

Lehet, hogy a nyár zárja már a kapuit, de egy biztos, hogy mindenki olyan emlékekkel fordítja el a kulcsot, hogy bezárja a nyár kapuit amire mindig örömmel fog emlékezni, hisz minden apró kis élmény boldogságot nyújt a hűvös estéken. 

Igen elkezdődött az iskola, a munka megint a mókuskerékhez hasonlít, de gondoljatok bele, hogy egy felejthetetlen évszak élményeit őrzitek magatokban s ez minden borongós napot napfényessé varázsol mint itt Szegeden is.

Legyetek jók és persze kreatívak! 

Várlak Titeket vissza legközelebb is! Megtaláltok Facebook-on : Byvaníliadanília néven, vagy írjatok nekem e-mailt: vanidanilla@gmail.com

Sziasztok!! :) :)

Van szerelem első látásra? Igen van... csak az a kérdés, hogy meddig ég az a láng... mert ha már csak egy kicsiny parázs pislákol a szív mélyén akkor lehet az az ajtó már bezárult.

Vak voltam...mert hittem abban, hogy valaki úgy tud szeretni élete végéig mint ahogyan megismertem az elején. Tudom velünk emberekkel sok rossz dolog történik és szerelmesekkel még több megpróbáltatás mert mindenki irigy, féltékeny a boldogságukra... de az, hogy ez tönkre tegyen egy kapcsolatot vagy akár több százat...milyen dolog ez?

Sosem akartam a szívemhez közeli személyeket megváltoztatni, olyanná tenni, formálni mint amilyenre én akarnám mert akkor nem is szeretném őket azért amilyenek... vannak akik még is úgy érzik meg akarom őket változtatni a saját ízlésemre... de ez nem igaz! Önzőségnek számít az, ha vágyom arra az énjére a Szerelmemtől amit megismertem még az elején... lehet, hogy az csak szédítés volt, hogy az övé lehessek? Ezt lehet sosem fogom megtudni... Tudom idő kell ahhoz, hogy a rossz dolgokon változtatni tudjunk. De mennyi idő kell napok, hetek, hónapok? Ezek már elteltek... éveket kellene várnom arra, hogy újra azt érezhessem mint akkor amikor megismertelek? 

Imádtam mikor csillogó szemekkel figyelted minden szavam, mikor sosem kellett azt firtatnom mikor fogsz tudni végre rám figyelni, csak is rám és csak is pár pillanatra... bármit megadnék most ezekért a percekért, igazán bármit.

Szeretsz engem tudom, de nem úgy mint akkor... ez a szereteted csak irányítani akar, uralkodni rajtam...kisajátítottál és nem érdekel semmi sem. Ez már nem az a szerelem amire vágyom. Belefáradtam abba, hogy minden egyes akadályt átugorjak azért, hogy jó legyen. És a legrosszabb, hogy a sok próbálkozás sem segít.

Mi lesz így? Tudom, hogy szeretsz, de őszintén mégis miért? Azért mert tudod nehezen tudnék lépni mert nekem Te vagy az első? 

Hol vagy most? 

A szerelem sosem volt egy egyszerű dolog és nem is lesz az sosem. Mindig lesznek akadályok amiket vagy le tud a szerelem együttes erővel győzni vagy nem. DE A LEGFONTOSABB AKKOR IS, HOGY EGYÜTT KELL MINDEN PILLANATBAN MEGOLDANI A PROBLÉMÁKAT, MERT EGY KAPCSOLAT NEM EGY FÉLBŐL ÁLL ÉS EGY KAPCSOLATBAN NEM CSAK AZ EGYIK FÉLNEK KELL TELJESÍTENIE! 

Remélem tetszett a bejegyzésem és remélem sokak számára hasznos is lesz. Megtaláltok Facebookon: Byvaníliadanília néven, vagy e-mailen: vanidanilla@gmail.com 

Várlak titeket legközelebb is! 

Sziasztok!

Talán álomvilágban éltem eddig? 

Baj ha az ember hisz abban, hogy az élet, a szerelem, a karrier vagy bármi más lehet olyan mint amilyet elképzel magának, vagy mint amilyet lát akár filmekben akár a valóságos környezetében? Álmodoztam arról, hogy egy olyan kapcsolatom legyen amely tökéletes...de egy ideje úgy érzem, hogy ez nem olyan. 

Azt hittem felnőttem már és ezzel egyúttal kinőttem az álomvilágból, de nem, nem így történt! Csak most döbbentem arra rá, hogy amit szeretnék a kapcsolatomtól, a szerelmemtől az nem hiszem, hogy teljesülni fog. Azt mondják minden rosszban van valami jó...de hol a jó? Baj ha vágyunk az olyan boldogságra mint amiket látunk a környezetünkben? 

Hol a rajongás, az udvariasság, azaz érzés, hogy ugyanolyan fontosak vagyunk egymás számára? Én sose kértem a lehetetlent... avagy a csillagot az égről. Csak a megértést, a törődést. Azt, hogy tudja, én törékenyebb vagyok mint ő, (hisz nő vagyok). Kell a vadság is egy kapcsolatba de csak mértékkel. Vágyom arra az időszakra ami több mint egy évvel ezelőtt volt...de ehhez még hosszú az út, hogy újra átélhessem ezt.

Én csak azt akarom, hogy szeressen és megvédjen, támasz legyen akkor amikor már senki másom nincsen és nem azt, hogy egy püfölhető box zsáknak nézzen. Tudom egy kapcsolatban ezt mindkét félnek teljesítenie kell és azt is tudom, hogy én sem vagyok tökéletes...de hiszem, hogy egyszer elnyerem azt a szerelmet amire vágyom.

Ha én eddig álomvilágban éltem mert hittem abban, hogy minden szép és minden olyan tökéletes mint, ahogy mondják, akkor milyen szörnyű lehet a valóság?

...De lehet, hogy bennem van a hiba...lehet túl sokat várok vagy egyszerűen ez az én sorsom...

De egy valamire rájöttem, hogy álmodozni kell és sosem szabad abbahagyni mert az ember számára ez adja a reménykedést, amely fényt gyújt a sötétben. 

Én sem fogom feladni, álmodozom tovább, mert még mindig hiszek abban, hogy az általam megálmodott szerelem lehet olyan gyönyörű mint amilyenre vágyok csak hinnem kell benne.

Új vizekre evezvén ma megmutatom nektek végre, hogy a kreativitásnak nincs határa. Szívemhez nagyon közel állnak azok a cuccok amik saját kezűleg készülnek el. Ugyanis sokkal kreatívabb, eredetibb és a legfontosabb, hogy nincs belőle több.

Számos DIY cuccot készítettem már de számomra ez a legkedvesebb mert ezekkel az újjá varázsolt pólókkal ( ezzel pedig elárultam miről is lesz szó ) egy olyan embernek okoztam örömet aki szívemhez közel áll, ( ő pedig a kis hugicám ). 

Röviden a történet az volt, hogy ő nagyon szeretett volna egy "bizonyos mintájú" pólót, de itt Szegeden sehol sem találtunk ilyet, ezét jött az ötlet, hogy akkor csinálok majd én neki ilyen mintájú pólót. 

Maga az elkészítés nem egy nagy dolog ( csak ugyebár kell hozzá egy kis kézügyesség ), és a hozzá beszerzendő dolgok sem a horribilis árat verik. Szóval olcsó, kreatív és nagyon szuper!!

Na de lássuk, mi is kell hozzá, illetve, hogy hogyan kell elkészíteni!

Azt már elárultam, hogy pólót fogunk felújítani, na de mi is kell hozzá?? Mivel mintákat fogunk rárajzolni, így textil filcekre lesz szükségünk. Ezeknek van olcsóbb és persze drágább verziói is. Én persze az olcsóbb verzió lelőhelyét mondom meg nektek ezt pedig a Printkerbe tudjátok beszerezni, persze más írószer boltokba is kutathattok de én itt vásároltam a legolcsóbbat ( kb. 220 Ft-ba került ).

Az elkészítése sem nehéz ( de ezt már mondtam ), kell egy minta nélküli, sima felső amire tudtok majd alkotni, kell egy vastagabb lap amit a pólóba teszel, hogy majd ne üssön át a festék az egyik oldalról a másikra. Ezek után pedig már csak egy általatok választott minta kell amit felrajzoltok a pólóra és majdnem kész is. Egy kérdés van már csak, hogyan fog rajta maradni majd ez a pólón. Ez is egyszerű vagy kimossátok 60 fokon a mosógépbe vagy pedig átvasaljátok a pólót. Ezek után pedig kész is vagyunk. AZ UTOLSÓ LÉPÉSHEZ VISZONT HA KISKORÚ VAGY AKKOR KÉRD A FELNŐTT SEGÍTSÉGÉT!! 

Szerintem nem nehéz, és nem is drága mulatság ez és legjobb benne, hogy eredeti és olyan amilyet te szeretnél!

Remélem kedvet kaptok ezek után hozzá. De hogy vizuálisan is lássátok a pólókat itt van 1-2 kép róluk.

Ha tetszett a bejegyzés és több ilyen is érdekelne akkor tarts velem legközelebb is. Illetve írhatsz nekem a vanidanilla@gmail.com-ra vagy megkereshetsz Facebookon Byvaníliadanília néven megtalálsz. 

Sziasztok!!! :) :) És csak pozitívan na meg persze Kreatívan!!!