Bezárult ajtók s megkopott kulcsok...

Elítélsz azért mert bizalmatlan vagyok? Mert nem tudok elköteleződni? Nos köszönd azoknak akikben hittem, köszönd azoknak, akikben bíztam s mégis hátba szúrtak, mégis kihasználtak, porba tiporták azt aki mindig mellettük állt...

Legyek kedves? Legyek megértő? Legyek jó? Legyek az akinek látni akarsz? Akkor mutasd meg, hogy van még ennek a világnak olyan oldala, ahol létezik a bizalom, létezik az igazi szeretet! S ha látom talán elhiszem neked majd, hogy van még okom a mosolygásra.

,,Csak álltam s hagytam, hogy olyan emberek döntsenek az érzéseimről, a gondolataimról, akiknek nem is állna jogukban..." Hagytam, hogy ők formáljanak, hogy miattuk rossznak s hibásnak tartsam magam, hagyták, hogy a szakadék szélén egyensúlyozva végül lezuhanjak s feladjam...

Feladtam már nem egyszer, nem kétszer és mégis itt vagyok! Igaz tele hegekkel, tele félelmekkel, de egyúttal tele erővel is, hogy igenis újra talpra állok, hogy újra enyém lesz ez az élet, mellyel megszülettem s átveszem az irányítást. A gyeplő mostantól az én kezemben lesz és marad is és nem pedig azokéban, akiknek bizalmat szentelek. 

Az én életem, az én döntésem, hogy ebbe az életbe, ebbe a kis filmbe kinek van helye és ki érdemli meg azt a tiszteletet, hogy bízzak benne. 

De egy biztos, az évek, a kudarcok, a sérülések csak erősebbé tettek és kegyetlenebbé, nem én leszek az aki megalázkodik a megbecsülésért s nem én leszek  aki vakon követi azt akit szeret.

Az álmainkért, a boldogságunkért, a megérdemelt tiszteletért, a sikerért nekem, csak is nekem kell taposnom, tennem mert az akire mindig is számíthatok az Én vagyok s leszek...

 

Bezárult ajtók, megkopott kulcsok s porosodott kilincsek már azok az emlékek, amelyeket most magam mögött hagyok s többet nem fogom se kinyitni se leporolni őket... Elvesznek a sokaságban, a sötétben, mint a padláson megbújú ezernyi megkopott emlékek. Lehet lesz olyan, hogy felidézem s ránézek ezekre a zárt ajtókra, de tudom, hogy kinyitni többet nem fogom őket már. Csak emlékként s tanulságként maradnak meg a szívemben, hogy mindig tudjam majd, hogy a céljaimért honnan hová és milyen úton jutottam el... 

fc5cfcf7ef46a593bf60253b7485ef60.jpg