Valamilyen furcsa módon úgy érezzük, hogy valaki vagy valami ellen mindig harcolni kell... elvek, érzésék, erkölcsök, szeretet, hitek, barátságok, család, belső szépség...Nem hogy pár év múlva már most lassan nevetségesek lesznek...

A gondolkodásod, az élet stílusod, a kinézeted, az érzéseid, a viselkedésed, a bőrszíned, az irányultságod annyira mindegy...már az első 5 percben eldől mit gondolnak rólad...tehetsz bármit az ítélkezés megmarad.

S ami fontossá válik az a külsőség, a pénz, a hatalom, az ego és a féktelenség... 

Az éjszaka sötét s a nappalok is lassan azzá válnak elveszik a hit s a remény az érzések, mely mindenkinek az erőt adja a mindennapi élethez...s ha egyszer kialszanak a fények vége mindennek...

A remény az ami segít átvészelni a nehéz időszakot, ami mosolyt adhat, ami erőt ad a felkeléshez a földről, s olykor magabiztosságot nyújt...

Sosem adhatjuk fel azt amiért minden reggel felkelünk, úgy kell élnünk az életünk, hogy minden pillanata egy emlék legyen akár derűs, akár bánatos, akár bármilyen a lényeg, hogy megéljük a pillanatot s meghatározza az életünket...

Hisz ettől vagyunk azok akik igazán vagyunk!!!